|
2010-01-11 12:04:51, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
János 2-3 fejezetei
1 És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
2 És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
3 És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
5 Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
6 Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
9 A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
10 És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
12 Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
13 Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
14 És [ott] találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
15 És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
16 És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
17 Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
18 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
20 Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
21 Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
22 Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
23 A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
25 És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától [is] tudta, mi volt az emberben.
János 3
1 Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
2 Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4 Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6 A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
7 Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8 A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
9 Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
10 Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
11 Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12 Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
13 És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14 És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
15 Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17 Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18 A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19 Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
20 Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
21 A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
22 Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele.
23 János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.
24 Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.
25 Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől.
26 És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.
27 Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.
28 Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el.
29 A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
30 Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.
31 A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.
32 És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.
33 A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
34 Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
35 Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.
36 A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: János /Új szövetség |
|
|
|
Címkék: bizonyságtételét, galambárúsoknak, tanítványaival, megemlékezének, nyilvánvalókká, megpecsételte, cselekedeteik, megittasodtak, tisztálkodási, jeruzsálemben, felemeltetnie, pénzváltókat, világosságot, bizonyságaim, világosságra, mennyeiekről, cselekedetei, cselekedetek, jeruzsálembe, mindnyájokat, megtartassék, tanítványai, születhetik, násznagynak, kárhoztatás, harmadnapon, elkárhozott, bizonyságot, templomáról, megtegyétek, kapernaumba, születnetek, mindenkinél, kárhoztassa, cselekszik, sötétséget, galileai Kánában, zsidók tisztálkodási, vedreket vízzel, mint pedig, borrá lett, szolgák tudták, vizet merítik, első jelt, zsidók husvétja, mint ülnek, pénzváltók pénzét, asztalokat pedig, galambárúsoknak monda, melyet Jézus, melyeket cselekszik, farizeusok közt, Jézus Jeruzsálembe, Felele Jézus, Felele Nikodémus, Mert János, Felele János,
|
|
Offline
